2014. szeptember 12., péntek

11. Fejezet

.....Elkezdtem pislogni, de semmit sem láttam. Majd végül sikeresen körbetudtam nézni, hogy hol vagyok. Egyből felfogtam, egy kórházban. Megszemléltem saját magamat, infúzió lógott ki a kezemből. Ekkor ajtónyitódást hallottam. Bence jött be rajta. Elsétált az ágyig, odatolt egy széket, és leült. Csodálkoztam, mert megfogta a kezem.
- Hogy vagy?
- Mi történt velem? - kérdeztem.
- Az orvosok azt mondták leesett a vércukrod.
- Mitől?
- Azt nem tudom, a szobánban voltunk, mikor beszéltél Zazával vagy kivel, és elájultál.
Ebben a pillanatban minden eszembe jutott. Zalán megcsalt engem. Nem bírtam magammal, elkezdtem zokogni.
Netti ne sírj semmi baj! - ölelt át Bence.
- Te ezt nem érted! Olyan ártatlan volt végig, és szelíd, és kedves.
- Az csak látszat volt.
- Most már tudom. Hülye voltam, és vak.
- Ne magadat okold emiatt!
A másik irányba fordítottam a fejem, így most nem Bence felé néztem. Megint bejött valaki az ajtón, így arra pillantottam. Egy fehér ruhás ember jött felém, gondolom egy orvos.
- Jobban érzi magát? - érdeklődött.
- Teljesen jól vagyok. - próbáltam egy apró mosolyt az arcomra erőltetni.
- Ez nagyszerű! Ezesetben én haza is engedem, csak várja meg míg jönnek a nővérek kiszedni az infúziót!
- Persze. Úgy sem sietek sehová. - a doki most Bence felé nézett.
- Ön pedig itt maradna addig vele?
- Ezcsak természetes.
- Akkor én itt sem vagyok. Viszontlátásra, és legközelebb egyen több cukrot. - kacsintott rám. De kedves. Na mindegy. Ma legalább hazamehetek.
1 ÓRA MÚLVA
- Nettiiiii!!!!! - ölelt át Milla és Timi.  - Jól vagy? Annyira aggódtunk miattad!
- Persze nincs semmi gond. - nyugtattam meg őket. Majd elköszöntem Bencétől. - Köszi, hogy nem hagytál magamra.
- Semmiség. Na sziasztok ebédnél találkozunk.
-Szia. - köszöntünk el.
A kórházból egyébként sikeresen eljöttem, mivel a nővérek hamar bejöttek hozzám, kiszedték a tűt, összepakoltam, majd Bencével hívtunk egy taxit és hazajöttünk. Itthon mindent elmeséltem a lányoknak, töviről-hegyire. Már amire emlékeztem. :)
Ebéd után persze Johnson néni megemlítette, hogy az esti játék szintén nem marad el, úgy hogy várnak minket. Addig megcsörgettem anyuékat, és dumáltam velük vagy 20percet. Ezután Milla fordult felém.
- Én átmegyek Leviékhez jó?
- Oké megyünk mi is. - mondtam.
- Nem muszáj, vagy is..... nem kell miattam átmenni.
- Kami jól vagy? - fogta meg Milla homlokát Timi.
- Persze, nincs baj!
- Oooooké..... Akkor menj egyedül. - hagytam rá.
- Nincs hari? - nézett rám szomorúan.
- Nincs. Menj csak.
- Oki majd jövök! Pusz-pusz!
Kiment.
- Hát ez fura volt. - jelentette ki Timi.
- De nagyon.....
Nem tudom mi lehet Milluval, de remélem majd elmondja, ha úgy érzi. Míg Kami oda volt, én és Timi kártyázgattunk. Tök jól elvoltunk, pedig nem vagyok oda a kártyajátékokért.
Annyira jól szórakoztunk, hogy az órára nézve láttam, menni kell a játékra. Összepakoltunk, és egy perc alatt kész voltunk.
- Milla hol van már ennyi ideig? - kérdezte Timi.
- Fogalmam sincs. Azt mondta a játékra ideér. - Timi ránézett az órájára, majd vissza rám.
- Három perc múlva kezdődik.
- Akkor menjünk. Remélhetőleg Milla is jön majd.
- Hát oké. - bezártuk az ajtónkat, és elindultunk. Most a főépület előtt gyülekeztek a többiek. Persze már szinte megint mindenki ott volt.
- Sziasztok gyerekek! - ekkor kapunyitódást hallottam. Dani, Beni, Bence, Levi, és Kami rohantak be nevetve.
- Csatlakozzanak hozzánk! - szólt nekik Johnson néni.
- Renben! - szökdécselt Milla hozzánk. - Halika!
- Helóbeló, hol jártál? - húztam fel a szemöldökömet.
- Csak..... Leviékkel.
- Azt látjuk. Kicsit bővebb infód nincs? - vágott durcis fejet Timi.
- Daniék még a múltkor találtak egy nagyon szép erdős részt, és ott hülyéskedtünk. Amúgy tudtátok, hogy Levi tud gitározni?!
- Minket miért nem hívtatok? És Levi honnan szerzett gitárt?
- Mert.....csak. Nem tudom, találta. :)
- Csaaaaak?! Csak úgy nem mehettünk veled?! - ámuldoztunk Timivel.
- Nem mondhatom el.
- Jól van, ha így állunk! - mondtam és arrébb mentem. Aztán a többi fiú is oda jött köszönni, de nem érdekeltek nagyon. Miért nem tudta valamelyik megkérdezni, hogy akarunk-e menni? Na mindegy, nagyon dühös vagyok rájuk. Főleg Millára.
- Na akkor ha mindenki itt van kezdhetjük is! - szólt a mikrofonba Johnson néni. - Mi eldugtunk minden csapatnak 5 plüssmackót, más-más helyeken, és azokat kell megkeresnetek. Adunk egy papírt mindenkinek, hogy hol kell keresgélnie.
Ezek után kikaptuk a papírt és elindultam a magam útjára. Nekünk a fák közelében kellett lennünk. Elvileg. Timit nem tudtam hol van, de gondoltam majd utánam jön ha akar. Leguggoltam egy bokorhoz, de ott nem volt semmi. Arrébb mentem egy fához, nem sok eredménnyel. Ekkor valaki megérintette a hátamat. Megijedtem.
- Jesszusom Bence! Miért ijesztgetsz már megint?! - mondtam durcásan.
- Hú valaki nagyon duzzog. - kuncogott.
- Nem duzzogok, és nem vagyok vicces kedvemben sem.
- Vettem észre. Na de mindegy, nem ezért jöttem.
- Akkor minek?!
- Megkérdezni mi a bajod?
- Hogy érted?
- Kamival, velem, a skacokkal?
- Mi a f*sznak nem lehetett minket is megkérdezni Timivel, hogy szeretnénk-e menni veletek?! - mentem hozzá közelebb, és a szemébe néztem.
- Sajnálom Netti. Ne haragudj egyikőnkre se, főleg ne Millára!
- Miért?!
- Azt nem mondhatom el sajnos, de majd meglátod milyen jó lesz!
- Mivan?!
- Semmi. Az a lényeg, hogy ne haragudj! - jött közel majd megölelt. Azt hittem ilyen szar "baráti" gyors ölelés lesz, de nem. Olyan jó meleg volt, szellemileg is nagyon jól esett. Tudtam, számíthatok rá. Ezután elengedett.
- Teljesen elpirultál! Mivan csak nem bejövök neked!? - hülyült.
- Mi?! Nem dehogy! Amúgy is most voltam kórházban az exem miatt, hogy gondolhatod ezt!
- Ú tényleg. Bocsi Netti el is felejtettem!
- Semmi baj. Na akkor segítesz keresni azokat a macikat vagy nem?!
- Persze, örömmel!
Végül találtunk Bencével 3 mackót. Egyet én, kettőt ő. Mint kiderült a végén, ebben a játékban sem mi nyertünk. Sebaj. :)
Visszatérve a szobánkba gyorsan bementem zuhanyozni, mert még nem volt bent senki. Gyorsan kész lettem, majd mikor kijöttem már ott volt Kami is.
- .....Szia - köszönt.
- Heló. - viszonoztam. Elkezdtem pakolászni.
- Figyelj Netti, én meg szerettelek volna kérdezni de.....
- De mi? Na hagyjuk ezt a témát szerintem.
- Hát jó.
- Egyébként Timi?
- Danival találtak még utólag egy macit, és azt adják le. Hátha plussz pontot nyerünk vele.
- Értem. Bocs de én fáradt vagyok szóval ha nem gond lefekszek.
- Nem, aludj csak. - mondta. Felmásztam, és perceken belül elaludhattam. Azon gondolkoztam még elalvás előtt, hogy kissé zavaros volt az a nap. Nem baj, majd jön jobb. ;)