5. Fejezet

Kiszálltam a kocsiból.

- Szia apa,szeretlek!

- Szia kincsem, érezd jól magad, vigyázz magadra, és a dolgaidra is! - mondta.

- Oké apu, meglesz nyugi! Na szia! - dobtam egy puszit neki a levegőben. Integetett, majd elment. Én pedig megindultam a kisebbfajta tömeg felé. Még szerencse, hogy bárki aki a táborba akar jönni, itt, a derecskei állomásról kell indulnia. Milla intett, menjek arra.

- Csókolom, sziasztok. - köszöntem mindenkinek.

- Szia Anett. - üdvözölt Mrs. Johnson. Millu a szó szerint a nyakamba ugrott.

- Alig vártam már ezt a pillanatot! - sikította. Arrébb álltunk egy kicsit a többiektől, beszélgetni.

- Hány táskába pakoltál végül? - kérdezte.

- Egy bőröndebe, meg egy kisebb utazótáskába. Te?

- Egy nagy bőröndbe, egy másik nagyobb táskába, és egy kicsi oldaltáskába.

- Minek neked ennyi dolog? Csak 1 hétre megyünk.

- Tudom, de nem férd be máshogy. - vigyorodott el.

- Tütülülűlülülű! A Nyíregyházára induló vonat pár percen belül megérkezik a 3. vágányra! - közölte a hangosbemondó.

- Figyelem gyerekek, indulunk! - ordibált Johnson néni.

A 3. vágány előtt megálltunk, és vártuk, hogy jöjjön végre a vonat. Nos, arra kellett várni még egy kicsit, mert bemondták, hogy késik 15 percet. Király. :)

Nagy nyikorogva "befutott" a síneken.

- Mindenki óvatosan, nem tolakodva, a csomagjaira vigyázva szálljon fel a járműre! - utasított minket a csoportvezetőnk. Felszállás után kiválasztottuk a helyünket Millával. Ő+én+Timi+Levi ültünk egy 4-es helyen. Bemutattam a lányoknak Levit. Ők is úgy gondolták, hogy nagyon jó fej. Mikor elindultunk, küldtem egy sms-t Zazának.


 

Ezután rengeteget dumcsiztunk a többiekkel. Nálunk az ülésrend pedig úgy történt, hogy én meg Milla egymással szemben ültünk, mert ő így szerette volna. Én Levi mellett ültem, vele szemben, Timi. A beszélgetések közben kissé bamba voltam így hát.....azt hiszem elaludtam.

- Megérkeztünk gyerekek! - hallottam a fülemmel Johnson nénit. Mikor kinyitottam a szememet, döbbenten láttam, hogy Levi vállán aludtam.

- Ó bocsi, ha összenyomtalak. - szabadkoztam.

- Semmiség, szerintem én is lehunytam párszor a szemem. - mosolygott rám.

- Akkor oké. Mi történt míg szundítottam? -fordultam Kami felé.

- Áhh, semmiség! Csak éppenséggel a mellettünk ülő lányok végig azon röhögcséltek, hogy te beszunyáltál, és, hogy ez milyen égő! Stb! Nem győztünk rájuk ordítani! - háborodott fel.

- Nem is ismerem őket. Kik azok? - néztem feléjük.


- Valami plazacicák, az biztos! De amúgy asszem az egyiket Vivinek hívják, a másikat meg ööööö.....

- Verának. - szólt közbe Timi. - Nagyon idegesítő az a csaj. - hát ezt jó volt tudni.

- Készüljetek ti is! Mindjárt szállunk. - jött oda hozzánk Mrs. Johnson.

- Rendben. - mondtuk.

Összeszedtük a holminkat, majd az ajtóhoz mentünk. Épp szálltam volna le, amikor valamelyik idióta meglökött. Így hát szépen elvágódtam.

- Jól vagy? - segített fel egy ismeretlen arc.

- Igen, most már jobban. Köszi a segítséget.

- Nincs mit, legközelebb vágj vissza annak a kis libának! - mondta hősiesen.

- Úgy lesz!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése