7. Fejezet

Fúúúúúh, jó kiadós volt az ebéd! Nem volt szar, mint a sulinkban szokott. Ott természetesen a Sodexo főz. :)
- Netti nincs kedvetek eljönni futni vagy kocogni délután? - hozta fel a kérdést Milla.
- De, persze menjünk! Jót tesz a friss levegő! - gondoltam bele.
- Én most kihagynám, ha nem baj. -  mondta Timi.
- Ó, de miért? Tök jó buli lesz! Futunk fülhallgával a fülünkben, stb. - szomorodott el Millu.
- Nincs kedvem, bocsi!
- Oké, semmi baj Timi! - hagytam rá. Ahogy kimondtam, be is rontott Mrs. Johnson.
- Gyerekek, ha mindennel elkészültetek 15 órától hivatalosan is indiánlányokká "koronázunk" titeket, a főépületben.
- ÚÚÚÚÚ, de jó! Már alig várom! - toporzékolt Kami.
- Rendben Johnson néni, ott leszünk. - néztünk egymásra Timivel.
- Örülök, akkor majd ott találkozunk. És ez a "szertartás" 1 órát vesz igénybe kb. Na sziasztok! - köszönt el.
- Viszlát.
- Szuper, akkor a "koronázás" után egyből mehetünk futni! - huppant le mellém Milla.
- Igen, de előtte gondolom még át kéne öltöznünk. - kezdett pakolászni Timi.
- Tényleg. Az átöltözés a legfontosabb, indiánlánynak kell kinéznem, mikor "megkoronáznak". - és Kami azzal a lendülettel amivel leült, egyből fel is állt, készülődni kezdett.
- Nyugi van Millu! Még van fél óránk addig. - álltam fel.
- Fél óra?! Már csak fél óra?! Jesszusom, annyi nem lesz elég! - ezzel kezdetét vette a botrány Kami részéről.

FÉL ÓRA MÚLVA

Rendesen kiöltöztünk. Már amennyire én ezt kiöltözésnek nevezhetem. A főépület felé vettük az irányt. Mikor odaértünk, nagyjából mindenki ott volt már. Kissé elidőztünk Kamilla miatt persze. :)
- Oké akkor mindenki itt van? - szólt a mikrofonba a csoportvezető. 
- Igeeeeen!!!!! - ordított az összes ember teljes hangerővel.
- Jól van drágáim. A segítő felügyelők indián ruhát adnak nektek, amit az öltözőkabinokban felvehettek. Majd indiánná festünk titeket.
Egész gyorsan kész lettünk az öltözködéssel, ami nagy cucc.
- Most pedig álljatok sorba, hogy Miranda néni, a fősegítő, indiánarcot fessen nektek!
Mindenki libasorba állt. Na jó az azért kicsit túlzás, de sornak mondható volt. Az elején álltunk, így nem kellett sokat várni. Milla volt előttem, és amikor kész lett nagyokat örvendezett.
- Nézd Netti! Igaz milyen szuper?
- Igen, nagyon klassz! - végre én következtem, és utána együtt örülhettünk. Egyébként a festés abból állt, hogy az arcunkra két-két fekete csíkot kentek az ujjukkal, és a lányoknak befonták a hajukat, így indiánosabban néztünk ki. ;)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése