4. Fejezet

Uhh, jó gyorsan elrepült a hét. Egyébként eddig nem mondtam, de mehetek a táborba. Elküldték postán az engedélyezést. Egész nap a gépen, telón függtem, és a barátaimnak válaszoltam ilyesmi üzikre:
- Mit viszel a táborba?

- Kész vagy már a pakolással?

- Miket raksz be a bőröndödbe?

- Mikor kell, és hol találkozni? - erre a kérdésre én sem tudtam a választ. Felhívtam Kamit, és ő mondta, hogy holnap lesz tali, reggel 9-kor az állomáson. Jó tudni. :)

Estére a bőröndöm teljesen tele volt, azon kívül még egy táskába is pakoltam. Természetesen Millával megbeszéltük, egymás közelébe ülünk a vonaton. Alig vártam már, hogy végre holnap legyen.

- Netti drágám, költőpénzt adjak a táborra? - kérdezte anya.

- Hááááát.....

- Szóval igen, na gyere a szobámba! - átmentem hozzá.

- Mennyit adjak?

- Milla azt mondta, elvileg rá volt írva a lapra, hogy 3000-3500Ft elég.

- Adok 4000Ft-ot oké?

- Nekem jó! - feleltem neki vidáman.

A nap vége is nagyon gyorsan eltelt. Este hamar elaludtam.

.....

Bib, bib, bib. Üzenetet kaptam már korán reggel Millától.



Visszaírtam neki hót álmos fejjel. Felkeltem az ágyból, és besétáltam a fürdőmbe. Elrendeztem magam, átnéztem a cuccaimat, hogy meg van-e minden, majd elkezdtem öltözködni.

- Kopp, kopp, kopp. - nyitott be óvatosan apa miután felöltöztem.

- Igen?!

- Hogy állsz? Lassan indulnunk kéne.

- Már csak a plüss elefántomat, Hömpit kell beraknom, és mehetünk!

- Rendben, elviszem a kocsiba a táskáidat. Ott várlak.

- Oksi.

Hömpi

2 perc múlva már kész voltam. Mindennel. Így hát indultam anyuéktól elköszönni.

- Szia Anya! - pusziltam meg.

- Szia édesem! Érezd nagyon jól magad! - ölelt át.

- Oké, meglesz. Szióka pici Kriszecske! - nyomtam csókot az arcára, majd átöleltem.

- Pá-pá, Aa-nett! - adott egy puszit.

- Kikísérünk. - eljöttek velem az udvarig. Apu már kiállt a kocsival a garázsból. Még egyszer megöleltem anyát+Kriszt .

- Sziasztok! - kiabáltam ki, miközben beültem a kocsiba. Integetett anyu, és integettette Krisztián kezecskéjét is. Visszaintettem, végül elhajtottunk.

- Mennyi az idő apa?

- 8:47 van. Időben vagy. - válaszolt.

- Oké. Rácsörgök Kamira, hogy hol van.

Bümm, bümm. A 3. búgásra felvette a telefont.

- Tessék?! - szólt bele izgatottan.

- Szió, mi most indultunk el 1 perce.

- Oksiiiii, én már itt vagyok az állomáson, várlak!

- Akkor jó. 10 perc és ott vagyok én is.

- Itt leszek! - mondta, és lerakta.

Mivel megemlítettem apunak, hogy nem lehetne-e esetleg gyorsabban mennünk, megpróbálta a tőle telhetőt. Vagy 70-75-ttel biztos mentünk.

Aztán végre valahára megérkeztünk az állomáshoz. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése